Nappali pávaszem

A nappali pávaszem (Nymphalis io) a lepkék (Lepidoptera) rendjében és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozik. Egész Eurázsia északi felén megtalálható, Japántól a Brit-szigetekig. A legismertebb európai nappali lepkék közé tartozik, Magyarországon a leggyakoribb nappali lepkefaj.

A nappali pávaszem szárnyán egy-egy nagy szemfolt van. Alapszíne élénk vörös, a felső szegély mentén két nagy fekete folt van, közük sárga, ezekre következik a sárga keretű és szürkésbarna pupillájú nagy szemfolt, amelyet, valamint a szegélyt fehér pupillájú kék foltocskák sora követ. A szemfolt kerete kifelé fekete, a szegély ibolyásszürke. Hátulsó szárnyán a szemfolt udvara színjátszó, hol szürkének, hol tompa sárgaréz színűnek tűnik, befelé fekete félhold határolja, belseje fekete, 4-5 kék foltocskával, a szegély halványabb. Szárnyainak fonákja bársonyos barnásfekete, benne mélyfekete, kissé hullámos harántcsíkok húzódnak, s az alapszínt finom, koromfekete vonalkák márványozzák. A hím elülső szárnya mintegy 3 cm hosszú, a nőstényé többnyire valamivel nagyobb. A szárnyfesztávolsága 50-65 mm. Mással össze nem téveszthető, hasonló faj hazánkban nincs.

Csaknem egész évben látni, két nemzedéke június-júliusban és augusztustól októberig, illetve áttelelés után márciustól májusig repül.

Élőhelyei eredetileg liget- és láperdők, üde lomboserdők, de most már elsősorban másodlagos élőhelyeken fordul elő ott, ahol nagyobb csalán (Urtica spp.) állományok tenyésznek. Igen jó repülő, kóborlásra hajlamos, egyedei még nagyvárosok belterületén is feltűnnek parkokban, kertekben. Szívesen száll a bogáncs- és aszatfélék (Cirsium spp.) virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben igen kedveli a nyári orgonát (Buddleja davidii) és a bársonyvirágot (Tagetes spp.). 

A lepkék barlangokban, padlásokon, odvas fákban, pincékben telelnek át csukott szárnyakkal, amik feketesége jól álcázza őket. Már kora tavasszal megjelennek – szárnyuk eddigre megkopik, és gyakran szakadozott is. Táplálkozás, illetve pihenés közben a szárnyait széttárja.

A nőstény petéit általában csalánra (Urtica spp.) rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran a csúcslevelekre szőtt közös szövedékben. Kb. 150 hernyó él együtt a bábozódásig. A hernyó fekete, finom fehér pontok díszítik, haslábai vörhenyesek, áltüskéi feketék. Tápnövényein társasan, tömegesen él. Utolsó vedlésük előtt a hernyók szétszélednek, és védett helyre húzódnak bábozódni. Tápnövényei a felfutó komló (Humulus lupulus) és a csalán-fajok (Urtica spp.)